Bevett szokás, hogy az átlag tulajdonos a megnyitó előtt a hasára csap, és viszonylag mélyen (mérettől függően) a pénztárcájába nyúl, mert Ő tudja, hogy a vendéget az unikális vonzza csak igazán. Az ötletért sajnos nem szalad a szomszédba, és az imázs, különlegesség kérdését elintézettnek véli egyszeri pénzinjekcióval (cégér, itallap, szórólap, stb.), meg általa, és rokonsága által frappánsnak ítélt névválasztással. Ebből születnek a magyar vendéglátás igazi gyöngyszemei, melyért ha nem is a magyar tengerre, de legalább a szomszéd utcába érdemes elmenni.
Kellemes meglepetés vár minket a Pécs belvárosi Mátyás király utcában, a hangzatosan egyszerű Zacc Kávézóban, mely önmagát nemes szerénységgel a galéria és tőzsdekávézó műfajba sorolja. Meg is lepődünk, de csak egy pillanatra, ez nem a Wall Street, de volt a közelben bank régebben. Csúcsidőben érkezünk, öltönyös brókerek helyett egyetemistákat, és művészeket találunk. Tanácstalanul ácsorgunk, közben igazolja magát a kávézó, balra a falra felfüggesztett (egyébként egész jó) képek valószínűleg a galéria, az ajtó mellett a falon a tévé a tőzsde. Ugyanis a képernyőn a közszolgálati teletextjén futnak az aktuális veszek-adok, és árfolyam alakulás, láthatólag senkit sem érdekel.
Nem törődünk a pénzvilággal, leülünk a filmplakátokkal ékesített külön teremben. Rendelés a pultnál, kiszolgálás az asztalnál. A pincér vidám, de réveteg, mégsem tudunk rá haragudni, mikor a rendelt két kávét, és egy limonádét felcseréli. Az elfelejtett kávé hamar megérkezik, de egyébként is megérte volna várni rá. A Lavazza presszó (230) olyan, mint a folyékony arany, selymes és törzsvendég teremtő. Még a készletbe tartozó csésze, cukor, és csokoládé is passzol, adnak az apróságokra, azt kapja a vendég, amit az itt nem létező brókerek elvárnának. Az elmaradt kávé mellé vizet sajnáljuk, de csak egy percig, mert az utóbbi időben divattá lett, citrom és lime szeletekkel telenyomott limonádé (220) kínálja magát. A limonádé a zöld rokon gyümölcs ellenére is olyan, ahogyan azt rövidlátó nagyanyám csinálta: sok citrom, az alján összegyűlt kristálycukor. De éppen ezt teszi a limonádét limonádévá.
Ezt is mondják