Az én boltom

Éttermek, kávéházak. Művészetek, kultúra, miegymás. Életmód magazin.

Ezt is mondják

  • Tibetmacs: Sikerült megtalálnod Pécs még mindig (egy év alatt nem változott) legjobb kávézóját! Jó hangulatáé... (2008.10.01. 10:17) Café Zacc
  • whollósi: Kedves Harley! Köszönjük komentedet. Hát ha így érzel, sajnálom. Mivel a Murphy's cikknél reagá... (2008.04.03. 11:19) Murphy's Pub
  • Harley: szeretem az ilyen lázító firkászokat ha kiváncsi vagy a véleményemre megmondom neked, szerintem te... (2008.03.31. 22:39) Murphy's Pub
  • whollosi: Nos, esetleges rossz érzésekért is elnézést. A "hagyták megtelni gázzal az épületet" jelentése nem... (2008.01.05. 17:35) Yellow Café
  • bw: Részemről a kevésbé "nyugat európias" (érdekes szóösszetétel) Betyár csárda sokkal vonzóbb volt, h... (2007.12.29. 19:33) Yellow Café
  • Utolsó 20

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.12.07. 15:18 whollosi

Kolping Étterem

Advent első vasárnapja előtt flegma törvényszerűséggel lepik el a karácsonyi tartozékok az utcákat, tereket, vendéglátóhelyeket, hogy a bevás. közp. már ne is említsem. Az égődíszek (ha igényes), meg forralt bor-rétes ház (ha igényes) még talán emeli az ünnepi hangulatot, a töménytelen giccsmikulás tömeg, az occsó x-mas tartozékok azonban már kivédhetetlen túlzás. Nem akarunk ünneprontók lenni, de jobbnak látjuk, ha meghajolva a tömegigény akarata előtt szépen kisompolygunk az adventi pörgésből.

Persze a hidegtől, meg a süteményillattól már rég éhesek vagyunk, de csak most tudatosul bennünk. Vargabetűvel céloznánk be egy kipróbált helyet, de egy véletlen oldalpillantásnak köszönhetően szinte automatikusan lépdelünk le a frissen felújított Kolping Étterem pincéjébe, a Szent István téren. Ahol kissé csalódunk a megváltozott környezetben, bár örvendünk a magánynak, és az új belsőnek, a régi „kifőzde-kisfröccs” hangulatot jobbra is le lehetett volna cserélni. A étlap első ránézésre riasztó, a befűzött fehér lapokra nyomtatott kínálat nem is lehetne egyhangúbb. Ha nem olvasnánk bele! Mert olyan ajánlatot találunk, amitől leesik a szánk, és a gyomrunk még hangosabban kezd korogni. Tréfát sejtünk, és csak azért is beletrappolunk a paranoia vélte csapdába. Felszolgálónk tapasztalt és edzett, az, aki megérzi, hogy milyen hangot kell megütni a vendéggel, de azért az ne felejtse el, hogy ki az úr a házban.

A vargányaleves gnocchival (450 Ft) sejtelmes és izgalmas kaland, meglepően letisztult formákkal. A húsleves gazdagon (400 Ft) tényleg gazdag, és nem tudunk betelni a friss zöldséggel, összeért ízekkel: kezdünk tisztelegni a szakács előtt, hogy komolyan veszik a levest. A kis csészényi mennyiség nem bosszantó, megértjük, hogy nem ezzel akarnak jól lakatni minket. Éber pincérünk megérzi figyelmünket, hiába az üresjárat, betartva az etikettet más-más kést kapunk a marhához, kacsához, a halkés feletti örömünket alig tudjuk palástolni. A Cserszegiben párolt naphalfilé mandulás burgonyával (2000 Ft) üde színfolt a városi kínálatban, bár a kísérő saláta túl keserű (csalódás): a zellert nem kímélték tőlünk. Bízunk azonban a Roséra sütött kacsamellben, diós-párolt lilakáposztával, és krokettel (1800Ft). Elnézzük, hogy pincérünk a diót utólag hinti a párolt káposztára (nota bene: a káposzta karamellizált alapja, mint ahogy kéne). A kacsa kényes dolog, a legtöbb étteremben szinte szándékosan rosszul szervírozzák. A mi adagunk kicsit tovább lett sütve a kelleténél, de a végeredményt tekintve megbocsátható. A rostonsült csirkemell rókagombamártással és jázminrizzsel (1400Ft) már inkább unalmas, bár a mártás tisztességes iparosmunka, a hús maga ízetlen. Hanem az igazi csoda Kolping Steak (2200Ft) alatt rejtőzik. Barbár módra nem elégszünk meg a zöldségkörítéssel (pedig hajh, kötelező és elunt zöldségek helyett mit kapunk: bébirépát, brokkolit, zöldbabot, és bébiborsót héjában, vajon párolva), kérünk steakburgonyát a jól átsütött hús mellé. A húson szinte átsuhan a kés, a barnamártás ízbombaként robban fel a szánkban, hirtelen elcsendesedünk, és némán adjuk át magunkat az ízeknek.

Még magunkba szorítunk egy klasszikus túrós palacsintát (500Ft), ahogy nagyanyánk csinálta. Megbékélve a karácsonyi forgataggal, átszellemült arccal nézelődünk. A Kolping a maga mezőnyében jó adottságokkal indul (húsz méter előnnyel százon). Iskolapéldája lehet, hogy kis odafigyeléssel, hogyan dobjunk fel unalmas ételeket. Egy óra múlva azért elszáll a varázslat: ez még mindig csak minimum lenne.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://azenboltom.blog.hu/api/trackback/id/tr61255650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoranka · http://www.pecsiborozo.hu 2007.12.08. 20:29:02

A Kolpingot egyszer már jómagam is leteszteltem (kultbor.blogter.hu/?post_id=206919), no nem szakszerűen, csak Márton-nap ürügyén. Kellemes élmény volt, nemdohányzó, udvarias, a pécsi átlagnál azért fantáziadúsabb konyhával. Kellenek az ilyen helyek, hamarosan megyek újra!