Az én boltom

Éttermek, kávéházak. Művészetek, kultúra, miegymás. Életmód magazin.

Ezt is mondják

  • Tibetmacs: Sikerült megtalálnod Pécs még mindig (egy év alatt nem változott) legjobb kávézóját! Jó hangulatáé... (2008.10.01. 10:17) Café Zacc
  • whollósi: Kedves Harley! Köszönjük komentedet. Hát ha így érzel, sajnálom. Mivel a Murphy's cikknél reagá... (2008.04.03. 11:19) Murphy's Pub
  • Harley: szeretem az ilyen lázító firkászokat ha kiváncsi vagy a véleményemre megmondom neked, szerintem te... (2008.03.31. 22:39) Murphy's Pub
  • whollosi: Nos, esetleges rossz érzésekért is elnézést. A "hagyták megtelni gázzal az épületet" jelentése nem... (2008.01.05. 17:35) Yellow Café
  • bw: Részemről a kevésbé "nyugat európias" (érdekes szóösszetétel) Betyár csárda sokkal vonzóbb volt, h... (2007.12.29. 19:33) Yellow Café
  • Utolsó 20

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.11.22. 10:29 whollosi

Yellow Café

A hidegben még bosszantóbb, ha sehol sem találunk szabad asztalt, így a belvárosi menüzős csúcsidőben a periféria felé vesszük az irányt, oda, ahol nem kell megosztani az ebédünket mellénk telepedő vadidegenekkel. Célunk a nem is oly távoli, a frissen nyílt Yellow Café (és Brunch), mely legnagyobb meglepetésünkre (három társaságtól eltekintve) üres ebédidőben. Legalább körültekintően választhatunk helyet, a cigarettafüstöt mégsem tudjuk elkerülni.

Szívünkben melengetjük a tulajdonost, a rossz emlékű helyből (mely két dolog miatt lehet ismert: anno az előd egy bátortalan és modoros csárda-remake volt, illetve a csőd után, két hétig hagyták megtelni gázzal az épületet, csak szerencse, hogy a betoppanó új vevő nem dohányzott éppen) eltüntette a csülökszagot, és próbált valami mediterános-nyugat európais kevert stílust megvalósítani. A belsőépítész azonban szórakozott lehetett, vagy csak statiszta a berendezéskor. Félreértés ne essék: gyermeki báj inkább, mint zavaró, de az asztaloknál felállított kétméteres kék vázacsoda kísértetiesen hasonlít a helyi pláza egykori szökőkútjára. A pult ellenben modern, és jól felszerelt, mögötte tettre kész és mosolygós lányok várják az étkezni vágyókat.

Nem favorizáljuk az önkiszolgáló-összerakós éttermeket, de ez a mi rigolyánk, a tudatalattinkban a beépült menzaundor, és az érzet dolgozik: akárhány próbálkozás után az eredmény, hogy árban (és néha ételben) jobban jártunk volna egy átlagos (sőt néhol már a jobb) étteremben is. Míg olvadunk, álmodozásunkat félreértik, és atyai kedvességgel magyarázzák, hogy ne várjuk a pincért, nekünk kell sorban állni, ha enni akarunk. Kuncogunk, titokban dicsérjük a felszolgáló visszafogott diszkrécióját, nem érezzük (és nem éreznénk, ha nem tudnánk, hogy hol vagyunk) magunkat kellemetlenül. 

Tálcát ragadunk, sajnáljuk, hogy műanyag, de az evőeszközök csillognak a tisztaságtól. A napi levest mellőzzük, lányos zavarunkban alig tudunk dönteni a hat-hét féle köret, és friss zöldség-saláta között. Főétel szekció egyébként kimerítő, a két-három féle rántott hús, cigánypecsenye, gombás sült pulykamell szekció között üditő látvány a rántott hagymakarika, mi mégis tovább merészkedünk a kevésbé unalmas ajánlatok felé. Választásunk mediterrán csirke, és annak curry-s rokona. A mérleghez menet még pillantással adózunk a vegetáriánus részlegnek, három féle szója mellett megörülünk a csőben sült brokkolinak sajtmártással.

A mérlegre helyezve aztán leesik az első trükk titka, az 1000-1500 forint átlagár persze nem sok, de a 30Ft/dkg hirdetés sokakat tévútra vezethet, ráadásul az étel mennyisége és minősége nem lesz függvényben az árával. A segítőkész pénztáros lányokra nem tudunk haragudni, pedig bőszen égetik az indiai füstölőket, amitől minden sajátos értelmet nyer. Orrunkban az émelyítő szaggal nekilátunk az ebédnek. És szomorodunk el mind jobban: a kívül egyenletesen barna pirított burgonyából minden második szem nyers (előfőzés kizárva), és hideg, persze elfelejtettük igényelni az ingyen mikrót (bár bíztunk a melegített tárolóban, meg hát az újramelegített káposzta is csak büdösebb lesz, mondják). A rizs unalmas, de legalább nem főtt szét, a curry’s csirke még határon belül van, de a fantáziánkat nem izgatja fel. Annál inkább a mediterrán csirke: hirtelen azt hisszük tréfát űznek velünk, de sajnos bele kell törődnünk a szakács szándékosságába. A mediterrán esetünkben az esztelen, és őrült borsozást jelenti, ami már az ehetetlenség határát súrolja. Masszív üdítő bevitellel tudjuk csak megelőzni, hogy feldurranjon az agyunk, de mielőtt a gyomrunkat hazavágná, félretoljuk a tálat.

Jólesik az őszinte kedvesség, a kiszolgálók figyelme búcsúzáskor, bár eszerint a vendégeknek gondoltak nagy részének köze van az étteremhez. Megint csalódva, és éhesen, ismét megfogadva az önkiszolgálók kerülését a jövendőben, keresünk egy pékséget. A Yellow ígéretes hely lehetne arra, hogy kiűzze az emberből az önkiszolgálókkal szembeni ellenszenvét, csak alkalmazzon új szakácsot. Vagy a mostani főzze azt, amit nem tud elrontani.

4 komment

Címkék: pécs étterem étteremkritika


A bejegyzés trackback címe:

https://azenboltom.blog.hu/api/trackback/id/tr93237917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madarász · http://easytigerdesign.uw.hu/index.html 2007.12.03. 09:46:31

nem is tudom, ezek után akkor inkább nem térek be oda...pedig (lévén arrafelé lakom) minden nap minimum kétszer elkerülöm, h a belváros felé igyekszem. sok esetben nagyon üresnek tűnt a hely, és unottan támasztotta a személyzet a pultokat/oszlopokat, berendezési tárgyakat, de ami igazán taszított, hogy alapjáraton nagyon sznobnak nézett ki (félreértés ne essék, ezzel semmi bajom nincs, elvégre a Coffein is az, és ugye...), ezért inkább kihagytam..

H. András 2007.12.29. 19:32:55

Feltételezem, hogy nem voltál a Betyár Csárdában, ezért írsz róla ilyen sületlenségeket. Pécs legjobb étterme volt. Hangulatos, a kiszolgálás remek, az ételek fennségesek voltak. Az árra sem lehetett panasz, csak idővel úgy alakult ugye egy-két dolog a legtöbb embernek, hogy már nem tudták fenttartani. Az alaptalan vádaskodás, hogy direkt akarták "elgázosítani" a helyet, honnan van? Tudtommal ezt egy hír sem állította... Én nagyon sokszor voltam a Betyárban, s - kritikádtól függetlenül - ebben a sárga izében nem leszek egyszer sem.
(U.i.: A hatalmas adag, ropogós csülök volt apámék kedvenc eledele...)

bw 2007.12.29. 19:33:07

Részemről a kevésbé "nyugat európias" (érdekes szóösszetétel) Betyár csárda sokkal vonzóbb volt, habár minden héten betérvén oda, én nem éreztem "csülökszagot", akármit is jelentsen ez...helyette megfizethető áron, hatalmas adag normális ételt tudtam magamba préselni. És még egy idegen nyelvet sem kellett hozzá tudnom, itt a saját országomban, hogy kiolvashassam a nevét :D

whollosi · http://azenboltom.blog.hu 2008.01.05. 17:35:27

Nos, esetleges rossz érzésekért is elnézést. A "hagyták megtelni gázzal az épületet" jelentése nem egyenlő a "direkt akarták "elgázosítani" a helyet"-tel, utóbbit nem én írtam, nem állt szándékomban vádaskodni. A tények szerint azonban egy eladó/kiadó épület két hétig töltődött gázzal-ezt valakinek mégis csak hagyni kellett.

A "csülökszag" a hangulatra vonatkozott, egyéb kifogásolható szó talán a modoros. Nos, a mai csárdák 90%-a modoros-hiszen ezért csárda.

Tisztesség kedvéért: én szeretem a csárdákat (ha jók), és a Csárdában valóban lehetett jót enni. (meg kevésbé jót is.) De, révén megszűnt, nem a Csárdáról írtunk.