Az én boltom

Éttermek, kávéházak. Művészetek, kultúra, miegymás. Életmód magazin.

Ezt is mondják

  • Tibetmacs: Sikerült megtalálnod Pécs még mindig (egy év alatt nem változott) legjobb kávézóját! Jó hangulatáé... (2008.10.01. 10:17) Café Zacc
  • whollósi: Kedves Harley! Köszönjük komentedet. Hát ha így érzel, sajnálom. Mivel a Murphy's cikknél reagá... (2008.04.03. 11:19) Murphy's Pub
  • Harley: szeretem az ilyen lázító firkászokat ha kiváncsi vagy a véleményemre megmondom neked, szerintem te... (2008.03.31. 22:39) Murphy's Pub
  • whollosi: Nos, esetleges rossz érzésekért is elnézést. A "hagyták megtelni gázzal az épületet" jelentése nem... (2008.01.05. 17:35) Yellow Café
  • bw: Részemről a kevésbé "nyugat európias" (érdekes szóösszetétel) Betyár csárda sokkal vonzóbb volt, h... (2007.12.29. 19:33) Yellow Café
  • Utolsó 20

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.09.21. 19:12 whollósi

Húsvasaló

 

Jobb, ha az ember ismeretlen terepre érkezve félreteszi a (komolyabb) elvárásait. Nem pesszimizmus, inkább a csalódás elkerülése miatt. Azért színlelt optimizmussal vetjük bele magunkat a szekszárdi szüreti napok rendezvényeibe, teljesen feleslegesen, mert a majd másfél órás ünnepi felvonulás bárkit kikészítene. A nyugdíjas néptánc csoport még megmosolyogtat, az ötödik áltisk már kihúzza a gyufát, de a tömeg nem ereszt. Csak a rend kedvéért meglátogatjuk a hangzatos „Ízek utcáját”, és megnyugodva vesszük tudomásul, hogy a Borfalu sörpadjai rogyásig megteltek hétvégi apukákkal, anyukákkal, és csemetéikkel. Egy sülő malac látvány marasztalna minket, de nem kockáztatunk, a fröcsögő, műanyagvillával vagy kézzel tömők elriasztanak.

Kérdezgetés közben rájövünk, hogy boldog-boldogtalan, szekszárdi vagy nem szekszárdi a Húsvasalóba irányít minket. A tanácsok során már-már mitikus magasságokba emelkedő étteremnek adjuk végül el magunkat, már annak is örülünk, amikor a tömegből egy csendes belső udvarra esünk be. Még le sem ülünk, a pincér már invitál minket, de maradunk a gyanúsan üres teraszon, számítunk az őszi napsütésre. Borlapot nem kapunk, éppen a szokásos újratervezésen esik át, de pincérünk hadarja is a kínálatot. A harmadikig tudjuk követni, maradunk (ha már helyben van) a szekszárdi Heimann Fuchslinál (280/dl), és a változatosság kedvéért a Heimann Kadarkánál (520/dl). Első öröm, a bor frissen bontott palackból érkezett. Nem fecséreljük az időt bevezető étekre, vasalt medvetalpat rendelünk velesült burgonyával (1300), és vasalt pulykamellet rántott burgonyával (1400) a salátát mellőzzük, meglepetésünkre árengedményben részesülünk. Egy zeneszám sem megy le a falra kiszögezett, hangfalként funkcionáló ódon rádióból, mikor megjelenik kedvenc pincérünk, és előételnek olívaolajjal, és darált olívabogyóval megkent pirítóst tesz elénk. Értetlenkedő pillantásunk kereszttüzében ajánlja számunkra az ínyencséget. Kis híján könny szökik a szemünkbe, már azt hittük, hogy eme apró éttermi gesztus végleg kiveszett a magyar vendéglátásból. Gyanakvásra nincs időnk, az olívaolaj szüzebb egy apácánál, a darált olíva szinte szétolvad az ember nyelvén. Felszolgálónk még visszafordul, érdeklődik, hogy ízlik-e, majd egy pillanat múlva már veszi is le a fedőt kiérkező a vasaltról. Már magabiztosan vágunk bele a húsba, és elégedetten nyugtázzuk, hogy a vasaló csodákra képes. A hús omlik, a pácot hozzáértő ember (ha nem művész) készítette. Belemerülünk az evésbe, és az utolsó falatoknál fogjuk fel, hogy a rántott burgonya valójában rántottás, de eme nyelvi tréfán kár lenne megsértődni. Pincérünk még egyszer aggódva megjelenik, kissé félve, de azért játékosan (mint aki tudja a választ, és hát hogyne tudná, mikor mindig ugyanaz) érdeklődik, hogy elégedettek vagyunk-e. Némán bólogatunk, valahogy érezzük, hogy szavaknak itt már nincs helye.

Búcsúzáskor még kezünkbe nyomnak egy háromnyelvű prospektust, mely a Húsvasaló három szolgáltatását (vendéglő, pub, fogadó) hirdeti. Azért a hely jobb kiadványt kívánna, de hát kit érdekelne a látogatás után egy ilyen apróság. A Szüret szépe választás és egy néptánc bemutató között, a prospektust lapozgatva esik le, hogy mi zavart végig. A Húsvasaló képességei ellenére túlságosan szerény. Bár kétségkívül ebben rejlik a bája.

Szólj hozzá!

Címkék: szekszárd étterem étteremkritika ami jó


A bejegyzés trackback címe:

https://azenboltom.blog.hu/api/trackback/id/tr22172581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.