Igyekeztünk mindig messze elkerülni, ami azért nehéz volt, mert a Virág Cukrászda szemben van a pécsi városházával, az egyik legforgalmasabb belvárosi buszmegálló mögött. (Ennél tökéletesebb és ígéretesebb helyet keresve sem találhatnánk egy kávézó-cukrászdának.) Hát még a terasz, és a hangulatos belső udvar, mégis minden próbálkozás csupán víz alatti fulladozás volt. Érthetetlenül magas áron szolgálták fel alpári stílusban a nevét meghazudtoló Brando kávét, amit (nem túlzok) még büntetésből sem szabadna meginni. Minden látogatás csalódás volt, úgyhogy a hatodik-hetedik eset után fogadalmat tettünk a hely következetes elkerülésére, a Virágot pedig besoroltuk az „jó adottságokkal induló, azt módszeresen megsemmisítők” közé.
Az isteni gondviselés irányítja tekintetünket a homlokzatra, ahol egy vadonatúj kávémárka tábla hirdeti a Tonino Lamborghini feketét(azért beletelik egy kis időbe, míg felfogjuk mit látunk). No a név nem a szuperautóra utal, de az itthon még elvétve fellelhető kávé (talán éppen ezért) megajándékoz némi italianó exkluzivitással. És valóban: a kiérkező espresso (300 Ft + tejszín 50 Ft) bár langyos, meglepő ízekkel ajándékoz meg minket. Visszafogott elegancia, jellegzetes zamattal, még úgy is, hogy az érdem a Lamborghini darálóé & kávéfőzőé. De ettől még jobban felbátorodunk, a karácsonyi fényeket, már az utcára képzeljük, és elég erősnek érezzük magunkat egy somlói galuska (450 Ft) elfogyasztásához.
Az üvegfalú hűtőből tíz másodperc alatt kiérkező sütemény naná hogy valamikor nyitás előtt készült el, és sötétkék kehelyből sem sikerült még somlóit enni. Megnyugodunk: a Virág nem sokat változott, szándékosan vérezteti el magát: a somlói bár finom, de jéghideg (lehet hogy fagyit kaptunk), feljajdul a fogunk tőle. Mennyiségre éppen megfelel, bár az öntet éppen egy fokkal lép be az émelyítő tartományba.
Ezt is mondják